AWO 425 1951
1950-ben kezdődött a háború utáni Suhlban a motorkerékpár gyártás, első évben mindösssze 1000 készült a négyüteműből, rá egy évre már pár ezer darab zömében jóvátételként Szovjetunióba került. Egyik példány nagy szerencsével pár éve nálam landolt, kicsi foglalkoztunk vele, lássuk milyen lett:
A lipcsei vásár prospektusán még az első évjárat képe szerepelt, de már az 1951-es vásárt népszerűsítette. Nagyon megnyerő a kétszínű fényezés, mióta megláttam a prospektust elhatároztam, hogy kerítek egyet. Pár év és rengeteg utánajárás után, végül egy hazánkba tévedt példányba botlottam.
Megvan a gyári kézikönyve is természetesen, részlet belőle, szépen illusztrálja az ábra a kezelőszerveket és a sebességváltót a fokozatokkal.
Alkatrészkatalógus nagyon fontos a sok apróság miatt. Ezeken a korai példányokon szinte minden más, mint a későbbi sorozatgyártmányokon. Természetesen nem az eredeti példányt vittem a motor mellé, hanem fénymásoltam erre a célra.
Feltűnően alacsony, kicsit két méternél hosszabb motor. Első ránézésre is a nagyméretű motor váltó egység dominál. Elöl teleszkóp, mely nem csillapított, némi olaj a végállás csillapítás miatt került bele. Hátul elegáns bakteleszkóp, a kardánhajtás miatt a hátsó kerék helyzete fix, nem kell állítani, mint a láncos és szíjas modelleknél.
Kis fékdob (160mm), préselt sárvédő tartó pálcák, alul szűkített teleszkópszárak az első pár év jellemzői.
Találóan boszorkányorr hátsó világítás, alatta a rendszámmal, legalul pedig Baldauf gyártmányú fényvisszaverővel.
Ritka bordázatú szimmetrikus fényszóróüveg IKA márkajelzéssel szintén az első példányokon volt így az ötvenes évek elején. Többfajta foncsor volt, itt már az újabb, amin nem látszik a helyzetjelző, mert bilux izzó foglalatában kapott helyet.
Lehető legegyszerűbb lámpafej mindössze egy piros visszajelzővel a töltésnek, három állású gyújtáskapcsoló melyet a háború előtti modellektől örökölt, de már IKA feliratos. A régi Veigel szöghajtásos óra itt még feliratok nélkül készült a magdeburgi markolatgyárban.
Alu kormányszorító végigkísérte az összes négyütemű kardánost a gyártás végéig. Szintén régi ismerős a Magura szektorok alapján készült, de az NDK-ban Mila néven gyártott bilincses krómozott és első osztályú jelöléssel ellátott alu kezelőszervek. AWO feliratos krómozott a tanksapka, ez egészen 1956-ig ebben a formában készült.
Akárcsak a háború előtti Bosch, itt IKA mechanikus fényváltó kapcsoló kürt gombbal a kupungszektor elé került. Egy lakkozott textilbevonatos házú bowdent húz, ami a lámpfejbe szerelt kétállású kapcsolót mozgat, így védett helyen tudja kapcsolni a távfényt.
Ebben az időszakban még fényezett volt teljes kerék beleértve a küllőket is. Látványos a sárvédő vonalazása. Ez a forma csak pár évig készült, utána az alsó fele sokkal jobban peremezett lett.
Kifelé peremezett úgynevezett esőcsatorna formájú felni jellegzetes NDK találmány volt az ötvenes évek elején, hamar módosítottak rajta. DEKA gyártmány az eredeti gumi, igen 71 éve repedésmentes, manapság jó ha pár évet kibír egy gumi.
Korabeli Drilastic nyereg lehetett a MEWA gumi ülés kiinduló pontja, nagyon szép állapotban átvészelte a hét évtizedet, sem repedés sem szakadás nem látható rajta, természetesen gyáriak a szegecsek is rajta. Csak az első pár évben használtak ezt formát.
Mívesen kidolgozott üzemanyagcsap alul ülepítő pohárral, mögötte pedig a korabeli Pallas Sum porlasztó alapján készült BVF KL vízszintesen mozgó súberes három fúvókás karburátora.
Elöl a gyújtás és a töltés, majd a motor és a hátsó részre került a 4 sebességes váltó, melyet 4 darab hatos imbuszfejű csavar rögzít a helyére. 12 lóerős a négyütemű OHV motor melyet két átmenő csavar tart a helyén fixen.
Az első fedél alatt lakik a gyújtómágnes, látható a gyújtókábel onnan vezet az RFT gyertyapipához. A fékkar melletti kar a kézi sebességváltó, akár egy mozdulattal is 4-esből üresbe lehet húzni. Különlegessége az üresvisszajelző is mechanikus, azaz üresben egy kis fém pöcök előjön a tetején lévő alu gömbből.
Illesztett a kipufogó könyök, így nem kell menet és hollander, kicsi a hibalehetőség. A hornyolt csavar csak az első két évjárat esetében látható a hengerfejen,
Fekete öntöttvas henger, négyzetes motor, azaz 68 mm a furata és a lökete is. Lehet vele pöfögősen is menni, de alapjaiban egy forgós motor, 6000 percenkénti fordulat fölé is könnyedén hajtható.
Kihajtható a berugókar szépen esztergált felülettel a tetején. Külön zsírzópontok a sebességváltó fedelén. Laza mozdulattal kihúzható a nívópálca a motorszám felett. Jobbra a fekete doboz az akkumlátort rejti.
Nagyméretű légszűrő, itt még a hidegindítás miatt nem zárható, viszont a karburátoron az úsztatóval érdemes plusz üzemanyagot juttatni a hidegben. Ilyenkor célszerű egy rongyot tenni alá. Autentikus a textillel burkolt üzemanyagcső.
Szöghajtás háza, melyet egy 10 mm-es csavar rögzít. Többféle áttétellel árulták attól függően, hogy szóló, vagy oldalkocsis használatban volt.
A II. világháború után a Német Kábelgyár által létrehozott DEKA gumiabroncs gyára a keleti részen maradt, még a márkanevet is meghagyták egy rövid ideig, de végül beolvasztották 1959-ben a Pneumant vállalatba.
Minden a helyén, ahogy egykoron 71 éve elkészült.
Végül pedig egy rövid videó a motorról itt található
Bogyay Norbert 2022.07.31
(c) Bogyay Norbert 2022.