Főoldal

Simson KR50 1961

1958-ban az NDK-ban elkezdték gyártani a KR50 robogót, akkor még nem is sejtették mekkora kultusza lesz a kisrobogóknak. Ez a modell alapozta meg a Schwalbe sikerét.

Az ötvenes években az NDK-ban megálmodták az ideális kis robogót. A megbízható SR2 moped  főbb szekezeti elemeit használták fel, egy praktikusabb vázban, s ezzel máris több tízezer ember akart a magának egy-egy KR50 törperobogót. Ezért akkoriban több hónapot vártak a vevők.

Állítható magasságú kormány, ülés alatti üzemenyagtank, lábvédő és hátsó burkolat, csomagtartó, jó rugózás és 50 km/órás végsebesség. Kormányváltós és két sebességes.

Hazánkba a Panni robogó miatt nem sok KR50 jutott, ezért akarva-akaratlanul a Schwalbe-val hasonlítjuk össze. Jól látható mennyivel kecsesebb és kisebb, mint az utódja.

Hasonlít a két motor, de egyetlen lemez alkatrésze sem egyezik meg.

A gyújtás/világítás kapcsoló a lámpafejen, míg a km óra, a légszűrőzár és az úsztató karja a kormány mögött kapott helyet.

A kürt már az idomban van és ez az újabb verzió. Igényes a Simson felirat a lábvédő lemezen.

Az ülés alatt az üzemanyagtank és némi hely a szerszámoknak. Természetesen zárható.

Még az írógépgyárban készült az első kerékagy, erre utal a RENAK felirat.

A már meglévő SR sorozat motorját módosították berugókarosra, illetve a nagyobb tömeg miatt megnövelték a teljesítményét pár tized lóerővel.

A km óra meghajtás a gyújtásfedélre költözött, egészen a 90-es évek közepéig minden Simsonon ott is maradt, persze eltérő kivitelben.

1958-1964 között gyártották a KR50-et, a többi Simsonhoz hasonlóan itt is sokszor módosítottak rajta. Változott a kerékméret, kormány, egyes lemezek, tank, kürt, hátsó lámpa, rugózás, sőt még a motor teljesítménye is.

A képeken látható kis robogó 1961-ben készült, fellelt állapotban van, de teljesen üzemképes.

Bogyay Norbert 2010.08.19.

vissza a Főoldalra

 

 Történetek

 

 Technika

 e-mail

 Bemutatók

 Linkek

 Gyártörténet

 Rólam

 Képgaléria

 Könyvajánló 

 Videók

 Adatvédelem

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 (c) Bogyay Norbert 2010.