Simson mofa sorozat
„Egy kerékpár egy lóerővel” - hirdette a korabeli angol nyelvű prospektus 1970-ben. Valójában a lehető legolcsóbban előállítható és egyben legtakarékosabb Simson modell volt.
A Simson gyár lefelé bővítette a kínálatát. Az egyszerűség volt a kulcsszó. Az SL1 elől-hátul rugózatlan vázzal készült, jellegzetessége az első csomagtartó, illetve a hátsó kerék felett elhelyezett benzintartály, ami 3,2 literes csak.
Az 50 ccm-es motorja 1,6 lóerőjével 30km/h-s végsebességet tudott elérni sík úton, 2 literes 100 kilométerenkénti fogyasztás mellett. Mindezt sebességváltó nélkül. Hagyományos kuplung sincs a motoron, ezt önműködö röpsúlyos szerkezet helyettesíti. Minkét kerékre dobfék hat, amelyet a kormányon lévő karokkal lehet működtetni. Továbbá a dekompresszor karja is itt található.
További érdekesség a két lánc alkalmazása. A primerhajtás szíjjal történt. 16 colos festett acélfelnis kerekeken gördült. A lendkerékmágneses gyújtásban található dinamó teljesítménye 30W, ami a világításra éppen elegendő.
Akkoriban nem egészen 700 keletnémet márkába került. Színválasztéka elég egyszerű volt, mert zömében piros és kék vázzal készült, a sárvédők és a kerekek mindegyik változatnál vajszínűek voltak. A visszapillantó tükör a csengő, az ülés mögötti szerszámostáska és a váz alatt légpumpa szériatartozék volt.
Az egyedüli rugózást a lengőnyeregnél találjuk. (Ezt a gumi felsőrészes nyerget többször láttam már SR2-es mopeden is utólag rászerelve).
1971-ben modernizálták a kis motort, ami az első lengővilla bevezetésében ki is merült. Ezt a modelt jelölték SL1S néven.
1972-ben még próbálkoztak egy SL2 nevű mofával, aminek a tankja előrekerült a blokk fölé, illetve teleszkópos hátsó rugózással szerelték; de ez csak elképzelés maradt. A röpsúlyos motorját viszont az NDK fűnyírókon láthattuk egészen a rendszerváltásig.
A gyártás közel 18 hónapja alatt összesen 60.000 mofa készült, 1972 márciusában végleg leállt a gyártás.
Magyarországra is került pár darab, javarészt az NDK-ból hozták be egyénileg, vagy ajándékba kapták.
Bogyay Norbert 2007.04.16.
(c) Bogyay Norbert 2006.