Simson S51B 1-3 H 1984
A nyolcvanas évek elején sokan vágytak egy piros Simsonra, a Schwalbe-val ellentétben nem ártott egy kis protekció, hogy hozzájuthassanak az áhított kismotorhoz. Akkor a rendszámos mizériáról még szó sem esett.
Simson Schwalbe ekkor már egyre több műszaki boltban előfordult, az S51N-H segédmotorral együtt, de sokak szemében az igazi Simson a B változat volt.
1984-ben már pár képet közölt az enduró változatról az Autó-Motor, de hozzájutni nem nagyon lehetett, a tömeges behozatal még pár évet váratott magára, épp úgy, mint a négy sebességes, vagy az electronic kivitel.
Maradt hát a három sebességfokozat, 60 km/órás végsebesség, alacsony kormány, alul vezetett kipufogócső, de az irányjelzők nagyban növelték a népszerűséget.
A hosszú hátsó sárvédőgumi sok esetben az optikai tuning áldozata lett, sokszor a sárvédők végeivel együtt. Pedig a 100-as kmórával és a nagyméretű kürttel együtt a hazai kivitelek sajátosságai voltak.
A baloldali kis átmérőjű tükör és a lábtartók külön utaztak a kismotortól a vagonokban, miután kibontották a faládából már a kereskedők szerelték a helyükre.
A szürke ülésvédő fólia még a gyárban került fel, a gondos gazda szerencsére megőrizte.
A 16 colos kerekeket dobfék lassította, az alufelnikre 2,75-16-os Pneumant K30-as gumikat szereltek a gyárban.
Ekkor még a króm keretes, fém mutatós 100-as órával szerelték, baloldalt a kormányon kombinált kapcsoló, míg jobb oldalon a dúsító karja van, felette start felirattal.
A nyolcvanas évek második feléig az adattáblán nem szerepelt a pontos típus megjelölése a B-s változatok esetében.
1984-ben már a nagy Simson vizesmatricát tették a tankra, az ifa felirat nem volt felette.
Jól látszanak a különbségek a tankok esetében, kis matricás tank az évtized elejéről, majd a nagyok, eleinte az íveltebb, majd 1986-tól kicsit módosítva.
Mindenhol jó minőségű volt a fényezés, BVF 16N1-11 sorozatú karburátorral készültek egészen 1986-ig.
Ez még az ívelt gyújtásfedél, itt nincs polírozva a Simson felirat környéke.
Az M531-es motor 3,7 lóereje a három fokozatú sebességváltóval is 60km/órás végsebességre képes. A hagyományos megszakítós gyújtás is nagyon megbízható volt. Ezek a példányok még mind 6 Voltos elektromos rendszerűek voltak.
A bal oldali fedél alatt van az akkumlátor, felette a Narva izzókészlet, mellette a szerszámos csomag, melyben a gumijavító készlet is gyári tartozék.
Harmónikus, nagymotoros megjelenés is hozzájárult a sorozat sikeréhez.
1983-ban adták ki az üzemeltetési útmutatót, a típusspecifikus melléklet is megvan.
Már szerepelt a négy sebességes változat is, de annak az importjára még pár évet vártak.
Így kaptam a motorhoz a két részes rendszámtábla és utaslábtartó szettet, segédmotoros kerékpárként használták a Simsont, de hivatalosan nem ütötték be a CM50 feliratot a vázba szerencsére.
Végül egy kis videó a bontatlan blokkos kismotorról.
Bogyay Norbert 2014.09.26.
(c) Bogyay Norbert 2014.