Simson S53E 1990
Az S51-es sorozat modernizálása már a nyolcvanas évek közepétől napirenden volt, több tanulmány is készült, végül 1989-ben az S53 sorozat lett a befutó. 1990 szeptemberében indult meg a suhli gyárban az új típusú kismotorok gyártása.
Az S53E az S51/1 E alapjaira épül, beleértve a teljes vázat (ülés alatti elem kivételével), a komplett motort és az elektromos hálózat jelentős részét is. A fejlesztés igazából a külsőt érintette.
Új tervezés az modernebb üzemanyagtank, endurós lámpaidom a műszerfallal, műanyagból készült oldalfedelek, az SR50 robogóról származó kényelmes ülés, indexek, hátsó lámpa illetve a műanyag hátsó sárvédők.
Természetesen néhány apróság is módosult, de lényegében ugyanazon a gyártósoron készült, mint az elődje. Az első példányok még K32-es Pneumant gumival készültek.
Nem sokkal később rátértek az újabb K42-as mintázatra, amely mind terepen és közúton is biztonságosan használható.
Eleinte egy teljesen új kipufogórendszerrel tervezték a gyárását, de ez elmaradt az enduro változatnál, így kevesbb beruházás kellett hozzá, mert maradt az S51 enduronál is alkalmazott dob és hővédőrács is.
Bordázott üléshuzat, magas kormány, emelt, műanyag első sárvédő,
6 fokozatban állítható hátsó rugóstag, magasan vezetett kipufogórendszer, merevített váz, terepgumi, ezek az E kivitel főbb jellemzői.
A színválaszték nem volt túl nagy, fehér, piros és kék színben lehetett látni S53E-t, jellemzően kétféle matricázással, egyik a képen látható, a tankon S53, míg az oldalfedélen Simson feirattal, a másik változaton ez pont fordítva volt.
Az műszerfal miatt komolyabb motor benyomását kelti, kiviteltől függően fordulatszámmérő is kerülhetett a km óra mellé. Közöttük a távolsági fény, az üres és az irányjelző visszajelzője kapott helyet. A markolatok, kormányszektorok, kapcsolók, bowdenek változatlanok
Az S51 és a SR50 sorozat jobban felszerelt példányai blokk fedeleit is feketére fényezték, ezen a változaton is ilyen. A henger és a hengerfej viszont a hagyományos szürke színű.
Az 1990-es és a következő év legelelji gyártás még a hagyományos BVF 16N3-4-es karburátorokkal történt. Az adattábla viszont itt már az újabb típus, 1990 májusában megszűnt az állami vállalat, Simson Fahrzeug GmbH lett az új név, büszkén hirdetik nagy betűkkel a (már egységes) németországi gyártást is.
Motor és menetteljesítményei teljesen megeggyeznek az előd modellekkel, igazából a kényelmesebb ülést lehet csak észrevenni, illetve a műszerfalra költözött gyújtáskapcsoló jelenti az újdonságot.
A sportosabb vonalaknak viszont áldozatul esett a hátsó csomagtartó, csak az SR50 sorozatról jól ismert hátsó kapaszkodó maradt az ülés mögött. Ezt lehetett pótolni gyári oldalcsomagtartó felszerelésével.
1991-es év elejéig tartott a gyártás, a gyár csődbe ment, majd 1992-ben indult csak meg a termelés SFW néven, újra felvették az S53E modell gyártását, de ekkor már pár változtatás volt a motoron.
Új típusú benzincsap, fekete berugó és váltókar, Heidenau gumik, más adattábla, újabb lábtartógumik és hátsó lábtartó.
1995 körül eltűnt, majd 1998-99 körül Simson Sperber Fighter, majd Fighter 50 néven pár módosítással (fekete kormány, kisebb indexek, újabb hátsó teleszkópok, első kerékre költözött a km óra meghajtás, DOMINO szektorok, rugalmas kipuf könyök felfogatás,
Zadi gyújtáskapcsoló, fokozat jelölés nélküli kuplungfedél, Simson feliratos első teleszkópszárak, eltérő matricázás) újra feltűnt a kínálatban, de csak rövid ideig, mert 2002-ben már a 0.50 TS gyártását tervezték, amely szintén az S53E-n alapult.
Bogyay Norbert 2012.02.21.
(c) Bogyay Norbert 2012.