Főoldal

Simson Schwalbe KR51/1 1970

5550 forintért árulták a hetvenes évek elején, sok vidéki vas és műszaki boltban is széles körben elérhető volt, egyedül a jogosítvány szabott határt a gyors elterjedésének, mivel motorkerékpárként árulták.

A világos szürkés zöld szín háttérbe szorult a kék mellett, mára már jóval kevesebb maradt belőle.

A hetvenes években már a KR51/1 modellek kerültek az üzletekbe. Ekkor már az újabb varrású, fekete üléshuzattal, szintén fekete csomagtartó borítással...

... fekete kormánymarkolatokkal, de még szürke lámpakerettel...

... és szivarvégű kipufogóval készültek, melyben még a duplacsövű sípot használták.

A hatvanas években modern forma a nyolcvanas évek közepére már elég konzervatívnak hatott.

Első ránézésre nagy a hasonlóság, de sok részlet különbözik, főleg a lemezek alatt vannak az eltérések a KR51/2-es utódhoz képest.

A hazai modelleket a gyárban rendszámtábla-tartóval látták el, a kormányvégek zártak, nincsenek indexek benne, illetve tükör sem volt mindegyiken.

Lábkapcsolású sebességváltó, kapaszkodó az ülésen és hátsó lábtartók. Rugalmas és állítható gumival rögzíthetők a csomagok.

Kényszerlevegő hűtés, de már BVF 16N1 karburátor és módosított szívászajtompító rendszer. A levegőszűrő a kormány alatt kapott helyet.

Belső tekercses gyújtású M53/1 KFR jelű motor 60 km/órás végsebességre gyorsítja akár két személlyel is a kis robogót.

Az ülés alatti zár kihúzása után lehet hozzáférni az üzemanyagtartályhoz és itt kapott helyett a szerszám-, égő- és gumijavító készlet a pumpával együtt.

Itt éppen a polírozott alumínium díszléces, de Simson felirat nélküli gyári fekete huzatos ülést láthatjuk, de erre az évjáratra inkább a díszléc nélküli, de feliratos a jellemzőbb. Szép krómozott kapaszkodót is szereltek a csomagtartóra, amely megkönnyíti a középtámaszra állítást.

A kormány alatt szürke műanyag szegély veszi körül a kormányzárat. Ilyet találunk az ülés alatti zárnál is.

A másik oldalán lévő fedél alatt kapott helyet a 6V-os savas akkumlátor, ami a kormányon lévő helyzetjelző és a fényszóró alatti elektromos kürt miatt volt szükség.

Volt sárgított és szürkére eloxált Schwalbe felirat is, itt az előbbi látható szépen megőrizve.

Gyönyürűen ragyog a lassan 45 éves gyári fényezés. A KR50 és a prototípus KR51-eseken még szürkére fényezték a domború csíkokat, de a sorozatgyártásban elhagyták ezt a díszítést.

Itt már egységesen piros a hátsó lámpabúra, egészen 1980-ig maradt ez a harmónikus forma, jól kiolvasható a Made in Germany felirat. Természetesen alul a rendszámtábla világítás miatt átlátszó betéttel készítették.

Nem sárgult be a parkolólámpa, de a Simson jelvény fehér festése lekopott az évek alatt. Gyári a gyújtáskapcsoló kulcs, mögötte kapott helyet a zöld színű üresvisszajelző. Szerencsére nem fúrták meg a burkolatot a távolságifény visszajelzőnek.

Pneumant K30-as gumiabronccsal szerelték, Heidenauban készült és szerepel az első osztályú minőség jele is a márkajelzés mellett. Szép fényesek még a küllők, az alumínium felnire egy polírozás már ráférne.

Forgalmi engedély, kézikönyv, garanciafüzet és az alkatrészkatalógus, minden magyar nyelvű.

Mindössze pár kis rozsdapötty jelzi az idő múlását a fecskén, az első teleszlópok fekete porvédőjén kivül (már beszereztem a korabeli szürke porvédőket is, csak még nem került sorra a csere) gyári állapotban őrizték meg az utókornak a Schwalbe-t.

Bogyay Norbert 2015.02.09.

vissza a Főoldalra

 

 Történetek

 

 Technika

 e-mail

 Bemutatók

 Linkek

 Gyártörténet

 Rólam

 Képgaléria

 Könyvajánló 

 Videók

 Adatvédelem

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 (c) Bogyay Norbert 2015.