A Stoye oldalkocsik
Németországban a Stoye és a Steib oldalkocsik voltak a leghíresebbek. A II. Világháború végén a keleti részen maradt a Stoye, míg nyugaton a Steib.
Lipcsében Walter Stoye 1925-ben készítette el az első sorozatgyártású oldalkocsit.
Ezt folyamatosan fejlesztették, egyre több nagyobb német gyártó kínálta nagymotorja mellé.
BMW, Zündapp, DKW...
Készült teherszállító, nyitott, zárt, terep és luxuskivitelben egyaránt. Még oldakocsis versenyekre is készültek Stoye kocsik.
Stoye fejlesztés volt a egyszerű, de igen praktikus csatlakozó, mely a motoron elhelyezett gömbre kapcsolódott, gyorsan fel és leszerelhető.
1933-ban kezdték el a hegyes elejű sport és túraoldalkocsik készítését.
1939-től a Wehrmacht számára gyártottak oldalkocsikat a BMW R75, Zündapp KS 750 és egyéb német motorok mellé.
A II. világháború után a szovjet fennhatóság alá került gyár. 1949-re már készen is álltak az új modellel, ami a Stoye SM nevet viselte. A csónak nagy vonalakban hasonlít a korábbi változatokra, viszont a váz teljesen új fejlesztés volt.
Az AWO 425 mellett az 1951-es Lipcsei Vásáron láthatták előszőr. A három ponton rögzített oldalkocsi alvázára a német posta levélszállító dobozt rendelt, így teherszállító változatban is készült.
Jellemzője az 1950-60-as évek Stoye oldalkocsijainak az alumínium csónak, amelyen a festett és a pikkelyezett rész ívesen váltja egymást. A csónak elején dombornyomott az emblémától kezdődő díszítés. A szélvédő mögött kapaszkodó található. Az ülés háttámlájának a váza fából készült, míg az alsó része a csónak aljához van rögzítve és rá van feszítve a huzat. 2db bőr szíjjal lehet állítani az alsó rész magasságát. A szélvédő plexiből, az alsó kapaszkodónál lévő része pedig műbőrből készült.
Az SM és a jobbam felszerelt SML verziót is modernizálták kicsit az 1954-es modellévtől megfordították a festett és a pikkelyezett részt, immár nagyobb része lett fényes az elejének.
1954-ben jelent meg a Stoye TM, a következő túraoldalkocsi, immár szélesebb első résszel, de nagyon hasonló alvázszerkezettel. a hátulról felnyíló csomagtartó, a szélesebb orr rész jelentette a főbb újdonságot.
A TS kivitel szintén a szélesebb első résszel, de az SM verziónál használt csomagtartó fedél nélküli lapos farrészel készült néhány évig.
TML készült a sárvédőn kapaszkodóval, gazdagabb díszítéssel párhuzamosan az alapváltozattal.
Természetesen nem csak Simson, hanem EMW R35 vagy MZ BK 350 mellé is szerelték.
Az 1956-ban megjelent Awo 425S, a későbbi Simson Sport mellé is készítettek egy oldalkocsit, a Stoye Elastik-ot. Teljesen új alvázon, immár 4 felfogatási ponttal. A motor hátsó kerekével együtt mozgot az oldalkocsi kereke is. Szép íves sárvédővel javítottak a megjelenésén . A kerék a Simson Sportból származik.
Talán erről a képről látszik a legjobban a különbség a hátsó részek között, előtérben az SML, előtte az EL/SI jobbra pedig a TML látható.
Jellegzetes adattábla az ötvenes/hatvanas évekből, a háromszögbe zárt eggyes az első osztályú minőséget jelentette, szerepelt fordított háromszögben kettes is, az a másodosztályt jelentette.
1962-ben szüntették be Suhlban a négyüteműek gyártását, ezzel egyidőben az oldalkocsigyártást az MZ gyárhoz csatolták, a Superelastik modell is ebben az időszakban jelent meg. Széles, felnyitható orrészről ismerhető fel.
Simsonra is felszerelték akkoriban, SEL/SI néven készült a megfelelő csatlakozókkal. A kényelmet nem csak a be és kiszállás megkönnyítése miatt felnyíló első rész, de a könyöktámaszok és a teleszkópos rugózás is segítette, a biztonságot pedig az oldalkocsi kerekére ható fék növelte.
A hatvanas években ismét modernizálták alig észrevehetően, ekkor már zömében az MZ ES sorozat mellett láthattuk.
A kínálat része maradt a teherszállító kivitel.
A hetvenes években a TS mellé is csatolták.
Legfeltűnőbb a színek és az irányjelzők változása.
Az utolsó nagyobb változtatást az ETZ 250 sorozat mellett végezték, egyszerűbb sárvédő, modernebb formájú lámpák.
Az utolsó darabokat 1989-ben készítették a korabeli MZ ETZ-khez, már a szögletesebb lámpákkal.
Bogyay Norbert 2007.07.16.
(c) Bogyay Norbert 2007.