Simson Sport Stoye Elastik 1962
Hazánkban nem árulták a műszaki üzletekben, de az NDK-ban és Romániában népszerű volt a Simson Sport mellé Lipcsében gyártott Stoye Elastik oldalkocsi. A napokban elkészült fogat lesz a mostani bemutató témája.
1956-ban frissen bemutatott MZ ES 250-es és a Simson Sport mellé készítették el a lipcsei Stoye oldalkocsigyárban az új típust, ami Stoye Elastiknak neveztek el, attól függően, hogy Simson, vagy MZ mellé készült, az adattáblán EL/SI vagy EL/ES szerepelt.
Teljesen új vázat készítettek az akkor modern NDK 250ccm-esek mellé, főbb újdonsága a korábbi 3 pontos csatlakozást kiegészítették egy negyedik felfogatási ponttal, ami a hátsó lengővillán kapott helyet.
Tehát az oldalkocsi kerekét egy laprugón keresztül a motor hátsó lengővillájához kapcsolták, ezt fejlesztették tovább a Superelastik modellnél, ami 1962-ben jelent meg, ott már külön lengéscsillapító és hidraulikus fékrendszer jelentette az újdonságot a felnyitható elejű csónak mellett.
De maradjunk a képeken szereplő oldalkocsi mellett, mely üresen 75 kg tömegű, maximális terhelhetősége 100 kg, tehát a megengedett össztömege 175 kg lehet.
Az új konstrukciós vázzal ellentétben a csónak ismerős lehet az AWO 425-ös mellé csatolt Stoye TM és TML oldalkocsihoz (hamarosan készül bemutató erről is), a sík padlólemezt és pár merevítést kivéve nagy a hasonlóság.
Alumínium a csónak eleje és oldala, vaslemez a fenéklemez, a hátlap, sárvédő és a felnyitható csomagtérfedél. A motor 1961-es kiadás, a gyártás végéről származik, az utolsó 1000 darabból, már a 15,5 lóerős módosított hengerfejes kivitel.
A megfelelő dinamika érdekében készítettek a Simson Sporthoz a suhli gyárban oldalkocsihoz jobban passzoló hátsó hajtást, a szóló kiviteltől eltérő fogszámmal (7:27 vs 6:28), melyet természetesen jelöltek a hajtás házon (S3 jelentette a szóló hajtást és 3-as fogmodult, míg a B3 esetében az oldalkocsi és 3-as fogmodul),
A fék nélküli 18 colos kerék egyezik a motor első kerekével, különbség a féklapban van, azaz nincs furat a fedélen, így a fékkulcs és a betétek nem szerelhetők be utólag.
Hogy ne csaljon a km óra, a váltó kihajtásánál a meghajtást is lehetett vásárolni a kijelölt boltokban (O helyett K jellel látták el). A végsebesség a szóló 105 km/órája helyett 85 környékére csökkent, rövidebbek lettek a fokozatok, viszont a dinamika emiatt nőtt.
Elegáns műbőr takarót 8 elforgatható patent rögzíti a csónakhoz, de lássuk a részleteket.
Figyeltek a részletekre a motorhoz hasonlító márkajelzést könnyű felismerni, egy síkban van a hátoldala, az íves tankemblémától eltérően, Utóbbinál külön jelölik a bal és jobb oldalit (L és R)
A nagy alu felületeket pikkelyezéssel tették érdekesebbé, a fekete fényezés peremére széles arany színű vonalazás került. Egyik fő jellemző a domborított szárny motívum.
A tanksapka, kormányszorító, kormány szektorok és az oldalkocsi nagy része szintén alumíniumból készült.
Stoye már az 1920-as években szabadalmaztatta a csatlakoztatási pontokat a motorhoz, némi rutinnal könnyen felrakható és levehető az oldalkocsi. Két gömb és két lapos csatlakozóval rögzíthető, a légszűrődoboz mellett lévő legmagasabb pont könnyen állítható, akár menet közben is.
Alu keretes a szélvédő, három koronás anya rögzíti a helyére, illetve a kapaszkodó takaró műbőr 6 alu tartóját kell még oldani.
A műbőr ülés piros, szürke, barna színekben készült, alapja egy fa keret, melyre epedarugókat tettek.
Az alját rá lehetett kötni az ülésvázra. amivel együtt fel lehet hajtani a könnyebb beszállás érdekében.
Kétoldali tekercsrugókat drótok kötik össze, szintén két oldalt bőr szíjakkal lehet állítani az ülőlap magasságát.
Alumínium borítású fellépő a hátsó rögzítési ponton, mely a lengővilla végén található közvetlen a keréktengely előtt.
Nagyméretű szép íves vonaltervezésű sárvédő alatt alig látszik az ezüst betétes fekete felnis Simson kerék. Középső élen alu díszléc, az alsó részen pedig végig követi az arany színű vonalazás az alsó préselést.
Az első fehér helyzetjelző a sárvédő elejére került, három csavar rögzíti, az izzócsere elég macerés benne a két gumitömítés és a hátlap miatt. Az elektromos csatlakozó a motor légszűrőház oldalán található
A hátsó helyzetjelző az 1954-57 között gyártott AWO-król is ismerős lehet, még nincs féklámpa. Alu márkajelzés került a prizma alá.
Formás csomagtartó fedél rögzítése szintén könnyűfémből készült, egy laza mozdulattal nyitható, sajnos zárat nem terveztek a mérnökök, sokan utólag megoldották,
Elég nagy csomagtér maradt az ülés mögötti térben. Dupla vonalazás mindkét oldalt.
.Végül pedig ezen a linken egy rövid videó a ritka oldalkocsis Simsonról.
Bogyay Norbert 2021.08.15.
(c) Bogyay Norbert 2021