Simson Star 1966
József a kaposvári tanítóképző iskola elvégzése után szembesült azzal a helyzettel, hogy se busszal, se vonattal nem tud tanítani járni minden nap, így szomszédai segítségével szert tett 1964-ben egy alig használt Simson moped SR2E-re. A bordó moped lelkesen vitte minden nap kétszer 40 km-t. Egészen addig, míg a sorkatonaság közbe nem szólt, így néhány év kimaradt. Utána pedig adódott egy lehetőség, hogy újabb helyen tanítson.
Ekkor egyre felkapottabb lett a Simson márka, sokan beszéltek az újabb típusokról, 1964-es győzelméről a nemzetközi Hatnaposon, édesapja egy Schwalbe szórólapot is kerített, sőt hallotta, hogy a fővárosban lehet venni akár azonnal is Star kismotort. Kis gondolkodás után szülői anyagi támogatással megszületett a döntés, vesznek egy új motort. Vonattal megérkeztek Budapestre, ahol alaposan szemügyre vették a kismotort, az 5750 Ft-os vételárat kifizették és 1967. január 4-én a Nagymező u 27. alatti raktárból átvehették a faládás bontatlan csomagot.
A MÁV-nak létezett olyan szolgáltatása, hogy a faládás csomagot elvitték Dombóvárra, onnan pedig házhoz szállították az új motort. Otthon következett a kibontás, a kormány helyére igazítása, illetve a 8-as csavarral rögzítése. Keverékkel feltöltés, csavarok átnézése és már mehetett az első próbakör is.
Szekszárdon kapta meg a friss rendszámot ( LD-39-96 ), ott helyezték forgalomba nem sokkal a vásárlás után. Természetesen ekkor már volt Józsefnek A kategóriás jogosítványa a zsebében, így már útrakész volt a bordó/zöld fényezésű motorkerékpár.
Minden ügyet az új motorral intézett ezután, az új munkahelyre is ezzel járt, sőt szakmai továbbképzésre is Pécsre minden alkalommal, télen, nyáron utassal a háta mögött. Nagyon megbízható volt, bárhová el mert indulni, nem hagyta cserben a kismotor.
Édesapja tartalékban beszerzett gyári új hengert, dugattyút, gyűrűket, hengerfejet, megszakítót és egyéb apróságokat, de szerencsére nem kellett használni egyet sem, így a mai napig a polcon vannak. Elnyűhetetlen kismotor volt, soha nem hagyta cserben Józsefet, akár 300-400 km-t is probléma nélkül teljesített egy nap alatt.
Gyakran mentek rokonokhoz Szolnokra, ami közel 300 km volt Dombóvártól, később feleségével ketten is szokszor megtették ezt a távot, de ezzel járták be szinte az egész Magyarországot. Végsebessége 60 km/óra környékén volt, édesapja ötletét meg is valósította, azaz kicserélték az első lánckereket egy foggal nagyobbra, így már óra szerint 63-al is tudott sík úton haladni, ami valójában több is volt, mert onnan kapta az óra a meghajtást.
Pécsett az Enduró motorosboltban vett tartalék gyertyákat, kizárólag Isolatort. Kipufogót többször kellett tisztítani, célszerszámot is készített a síp kokszmentesítéséhez. Mindig tiszta volt, motorblokk matt, a króm részek is folyamatosan voltak fényesítve, ápolva. Rendszámtábla csavarjaira kis kupak készült, folyamatosan karban volt tarta.
Minden bevásárlást ezen intéztek, szolnoki rokonoktól is felpakolva közlekedtek. Elöl, hátul csomagokkal is helytállt. Tószegról kőmadarat hoztak 1971-ben, ami a mai napig a feljáró dísze, felesége hozta a hónalja alatt, mert a csomagtartón összetört volna.
Tanksapkán ott van a kupa, a nemzetközi Hatnaposról, az mindig büszkeséggel töltötte el Józsefet, hogy a motorja győzelmet aratott egy nagy világversenyen.
1975-ben jött az első autó, egy Wartburg 353-as, addig volt napi használatban, kb. 80.000 km került bele a bontatlan blokkba, de a motor azóta is megvan természetesen.
Összesítve is pozitívak az emlékek, szinte az egész országot bejárták a feleségével, roppant megbízhatónak bizonyult a kis Simson.
(c) Bogyay Norbert 2019.