Simson Star 1968
László gyerekként felfigyelt a szép csendes járású Simson Sport hangjára, szép formájára, ugyanakkor a Csepel 125-ös hátsó ülésére is vágyott, mert azt mesélték neki annyira gyors a kismotor, hogy az út széli villanyoszlopok összefüggő kerítésnek látszanak róla.
Ez utóbbit lelkesen kipróbálta később, de sajnos nem volt akkora az élmény, mint várta, de ettől függetlenül motorra vágyott, amire egészen a hatvanas évek második feléig várni kellett. Barátja 1967-ben hozzájutott nem kis protekcióval egy 125-ös MZ-hez, amivel engedte, hogy menjen pár kört, nagy hatást gyakorolt rá. Teljesen eltért a korabeli motoroktól, sokan irigykedve néztek a gyors motorra. Ekkor már volt jogosítványa motorra, teljesen megfertőzte a keverék benzin illata.
Egy évre rá lehetősége és pénze is volt, hogy tulajdonos legyen, igaz egy szolidabb bordő/szürke színkombinációjú Star megvásárlására adódott lehetőség a szentlőrinci vas és múszaki boltban. Lelkesen motorozott haza vele, de valójában mégis az MZ volt a szerelem...
Időpontot kapott közben Pécsre, vizsgára feliratot csavarozott a rendszámtáblatartóra, már motorozott is a közeli városba, ahol nem sokkal később már sikeresen felkerült a friss rendszám. jobbára a munkahelye és az otthona között motorozott vele nem egészen egy éves koráig, akkor édesapjához került a megbízható kismotor, mert lehetőség adódott a 125-ös MZ beszerzésére.
Nagy volt az öröm, szintén a szentlőrinci vas és műszaki boltban várta a zschopaui csoda, a már ismert forgalomba helyezési procedúrával. Tagja lett a szigetvári motoros klubnak is, aktív időszak volt az életében. Alig pár hónapra ezután megjelent egy újabb fordulópont az életében, egy ETS 250 képében, melyet egyik ismerős mutatott meg neki, aki kint dolgozott NDK területen vendégmunkásként.
Osztott szorzott László, a pályakezdő fizetéséből sehogy sem telt volna az újabb nagymotorra, jelentős volt az árkülönbség a 125-öshöz képest, illetve itthon nem is volt ilyen motor a kínálatban. Viszont a lehetőség akkor minden fiatal számára meg volt, hogy kimegy az NDK-ba dolgozni. Gyors döntések sorozata vezetett oda, hogy 1970-ben már azon a vonaton ült, ami több száz társával Csehszlovákián át német területre, pontosabban neki Drezdába vezetett.
Szorgalmával és kitartásának köszönhetően nem sokkal ezután egy alig használt piros ETS 250 gazdája lett, abban az időben ez volt a csúcs motor mind a formavilág és a teljesítmény tekintetében.
Több kollégája is beszerzett egy egy példányt, lehetőségtől függően ki újat, ki használtat vett. Innentől fogva nem vonatoztak, 3-an 4-en összeálltak és motoroztak nagy tempóval hazafelé évente többször.
A három plusz újabb két év végéhez közeledve minden kínálkozó alkalmat kihasználó László odáig jutott, hogy végül eladta a hű társát és befizetett élete első autójára, amit az eisenachi gyárból hozott el, egy Wartburg 353 Deluxe tolótetős autó lett, mi több rádióval, ostor antennával és gyári kagyló versenyülésekkel felszerelt egyedi változatban.
Ezt követően sokáig nem volt motor a családban, majd a fia révén közelebb került a motorozáshoz, végül Erdélyben találta magát Simson Sportokkal, ES250-es MZ-kkel megrakott utánfutóval érkezett haza Románia EU csatlakozása idején.
Újabb lehetőség jött a sorstól a veterán járművek által, AWO, EMW, IFA BK350 és a társain keresztül jutott el újra a púpos tankos MZ-hez. Itt már erős volt a nosztalgia, megszépültek sorban az ETS 250-esek. Újabb barátságok születtek emiatt és a történet folytatódik, jelenleg egy ES250 a soros...
(c) Bogyay Norbert 2019.