Simson S70 Comfort 1983
1983-ban jelentősen bővült az S51 sorozat, először a S51 Comfort-ot vezették be, majd az év második felében megjelent a 70 ccmes változata, mely gyakorlatilag az addigi csúcsmodell szerepét töltötte be. Hosszú évek várakozása után megkeresett egy régi ismerős és eladásra kínálta a jópár évtizede nála porosodó, meglehetősen ritka típusú és színű motort.
A nyugati valuta mindig fontos volt a keleti országoknak is, Simsonnál is nagy szerepe volt a 70-es változatok kifejlesztésénél, eleinte Super néven próbálták árulni a nyugatnémet piacon, de nem túl nagy sikerrel, aminek nagy része természetesen az ár volt
Hasonló áron már 125-ös MZ-t is lehetett vásárolni, így viszonylag kevés példány eladása után a hazai és a keleti piacokra is eljutottak a már S70 nevű könnyű motorok,
Nézzük akkor az érdekességeket, miben különbözik a többi változattól a Comfort. Alapja a típusnak az S51 electronik, így adja magát az összehasonlítás.
Az S70 Comfort jellegzetessége a narancspiros fényezés sem volt minden példányra igaz,
volt mellette pár már más típusokból ismerős változat, mint a jelen esetben a sötétzöld, mely ebben az időben az S51 electronikhoz tartozott.
Először ami feltűnik a motor színére fényezett első és hátsó sárvédő, itt a hátsó az érdekesebb, mivel a rendszámtábla tartó és a furatai a főbb eltérés a kisebb testvérétől.
Tankmatricák már az elejétől fogva az enduro esetében is használt nagy Simson felirat, eleinte még ferdén helyezték el.
S70 comfort vizes matricák is egyediek, méretben is nagyobbak, mint az eddigiek
Tiszta és érintetlen a légszűrőház belül is.
Pneumant külön mintázatú gumiabroncsot fejlesztett ki a Comfort számára, a K35-öst, alig van kopás rajtuk, még a MEO pecsét is látszik mindkettőn.
Fényszóróban 6 V-os 35/35 Wattos Narva izzó
Hátulján még a gyártó logója látható és szögletes körben a kerete
Feliratos az irányjelző, itt már E jel is kivehető, mögötte jól látható az első féklámpa kapcsolója.
Mechanikus meghajtású fordulatszámmérő a főtengely végéről kapja a meghajtást, a kiskerék rögzítő hatlapfejű anya helyett egy speciális csigában végződő meghajtást használtak a gyár mérnökei.
Dupla óra jót tesz a szimmetriának a kormány előtt, itt még krómkeretesek és fehérre fényezett fém mutatók vannak mindkét órán. Tartóik megeggyeznek, kicsit egymás mellé vannak fordítva. Kis apróság, de a km órában van a zöld, fordulatszámmérőben a kék visszajelző.
Alaposabban megnézve a kuplung és a fékkar formája is eltér a többitől, illetve a fékkar alján van egy kis felöntés, ami vezérli a féklámpa kapcsolót, ebben az évben jelent meg először a Comfort típusokon
Mindkét oldalra a nagyobb átmérőjű tükör került a szokásos 8 mm-es szárral
(enduro és az electronik is ugyanezt kapta természetesen ekkor még)
A váznyakra hegesztett kis fül egyben a kürt tartójának is helyet ad, itt is a nagyobb méretű 100 decibel feletti, magyar export motorokról ismert változat került védett helyre.
Az Enduro sorozatról ismerős vázmerevítők között van az egyik legnagyobb eltérés, a 70-es motorblokk, melynek a két oldalfedele, hengere és a hengerfeje feketére fényezett volt eredetileg.
A kisebb mozgó tömeg és a simább járás miatt az S70-es dugattyúi nem csak átmérőben nagyobbak, más a csap pozíciója,
kívülről a gyakorlatban a henger és a hengerfej láthatóan közelebb került a blokkhoz.
1985-ig a hengerfejen és a oldalakon nincsenek csiszolt alu felületek és feliratok, így ezen a példányon sem.
4 sebességes motor primer áttétele is más az ötvenes változathoz képest a kiskerék nagyobb, a kuplungon lévő pedig kisebb, illetve a 75 km/órás végsebesség elérése miatt a 15-ös lánckereket 16-osra cserélték. (utóbbi miatt nagyon elöl van a kerék a hátsó lengővillában)
Gyújtás megegyezik az enduro és az elektronik változatokon megismerttel, a trafó a vázmerevítők miatt a váz és a tank közé költözött.
Porlasztó a már ismert berlini BVF 16N1-11, de már 72-es főfúvókával.
Függőlegen álló berugókart is érdemes megnézni, ívelt kialakítását hamar megszűntették a következő évjáratokban már az egyszerűbbet láthatjuk.
Érdekesség, hogy a kipuffogó teljesen megegyezik az S51 sorozattal, nem volt eltérés semmiben. (nem a magyar piacra készült, fojtott S51N-H változattal természetesen)
A lábtartóra kis oldaltámaszt szereltek, így kényelmesebb, nem kell mindig középállványra emelni a motort.
Hátsó teleszkóppár az S51 enduroról már ismert, hasonlít az MZ tíípusoknál használt két fokozatban állítható, krómozott rugós kivitelre.
Ülés is a terepesebb kivitelről érkezett, az emelt hátsó részes, bordázott huzatos ülésen
ekkor még hátul volt csak IFA logó és alatta a Simson felirat,
az emelt hátsó részes, bordázott huzatos ülésen, mely ekkor még szürke fényezésű volt, természetesen a pumpa is itt található.
Csomagtartó és a rögzítőgumi az S51B és electronic kivitellel teljesen megeggyezik.
Hátsó lámpabúra a rendszám miatt az alul világítós volt, ez a változat minden országban rendszámköteles volt.
Hátsó irányjelző bűrája, alul a hinten felirat.
Nagyon szép állapotban maradt meg a motor, fényezése és matricázása is eredeti.
Tartozékok is hiánytalanok,
6V akku még nem volt felsavazva
1983-ban több motoron is találkoztam ezzel a színkombinációval a szerszámos táskánál.
Erre mondják, hogy hiánytalanok a tartozékok.
Bogyay Norbert 2026.10.11.
(c) Bogyay Norbert 2026.