Főoldal

Grünert, a keletnémet könnyűfémfelnigyár története

Kalandos történet a Simsonokon is használt alufelnigyártó üzem életútja, kicsit ezt bogozom ki ebben a bemutatóban. Nemrég vásároltam egy pár Simson Sport alufelnit, kíváncsi voltam ki és hol készítette, de lássuk a részleteket...

Reinhold Grünert a háború vége után megalapított a R. Grünert & Co vállalkozást, mely fő tevékenysége az alumínumból készült termélek gyártása volt Oederánban, Szászországban. 1950-ben Hetzdorf-Flöhatal településre költöztek a nagyobb üzemméret és a kapacitásbővítés miatt.

Nagy eredményket értek el a kerékpáralkatrészekkel, könnyű alkatrészek a versenysportban gyors eredményekhez vezettek, folyamatos reklámoknak is köszönhetően nagy népszerűségnek örvendtek az alufelnik és a kormánytartók.

Új piac volt a motorkerékpár és mopedfelnik, de az autógyártásban is a különféle alu díszlécekkel jelen voltak a beszállítók között.

1958-tól az ismert logót kezdték használni, az MZ motorok mellett már a Simson mopedekhez, a friss KR50 

és a Simson Sporthoz is készült alumínium felni 2,15B x18-as méretben. A belső felén jelölték a méretet és szemben vele  gyártó beütése a szelep két oldalán.

1962-től a Simson moped SR2E változata kizárólag alu kerékkel készült.

1964-től a Schwalbe és a Star, majd két évvel később a Sperber is ilyen kerekekkel startolt.

A könnyűfém tárcsák esetében monopolhelyzet állt elő, évi milliós példányszámban készültek a kerékpár, moped és motorfelnik.

A társaság részvényeit az NDK Minisztertanácsa 1956 év eleji határozatának következményeként elkezdték felvásárolni a családtól, így 1961-re már 50% alá, majd 10 évvel később már csak a részvények alig a harmada volt a kezükben.

1972-ben a gyárat teljesen államosították és MZ Werk III Mühlbach/Hetzdorf néven a zschopaui motorgyárhoz csatolták.

A korábbi tulajdonosokat eltávolították minden pozícióból, részvényeiket elvették. Megjelentek az MZ feliratok a felniken, reklámanyagokon a korábbi családnév helyett.

A többi NDK üzemhez hasonlóan a fejlesztések nagyon visszafogottak voltak ezután.

1974-77 között kísérleteztek az egy keresztes fűzésű kerekekkel, rövidebb küllőkkel anyagot spóroltak, de ezután mégis visszatértek a korábbi két keresztes megoldáshoz.

A nyolcvanas években jelölték a felni gyártási évét és hónapját,  

gumi levétele után így könnyen kideríthető, hogy cseréltek kereket a motoron.

1990-ben a német vagyonkezelő az örökösöknek adta el a privatizálást követően a hetzdorfi üzemet, ettől fogva az MZ márkanevet a patinás Grünertre cseréltek.

Azonban hamarosan megszűnt a motorkerékpár felnik gyártása, kerékpár alkatrészekre koncentráltak. Ezért kezdetek használni Simsonokon is német Behr,

spanyol Akront,

majd drágább változatokon az olasz öntött Grimeca

és végül a rozsdamentes szintén itáliai Raedelli kerekeket.

2001-ben a gazdasági nehézsgekkel kűzdő, majd csődvédelmet kérő vállalatot felvásárolta a Fuldai székhelyű Büchel cégcsoport, majd nem sokkal ezután modernizálta a keréktárcsagyártó üzemet

 a mai napig évi több, mint 5 milliót gyárt belőle saját márkanév alatt... Érdekesség, hogy szintén ez a vállalat a tulajdonosa a korabeli KEBA láncgyárnak is Barcfeldben 1991 óta.

2015-ben ISO:9001 minősítést értek el Oederanban

 

Bogyay Norbert 2024.12.15

vissza a Főoldalra

 

 Történetek

 

 Technika

 e-mail

 Bemutatók

 Linkek

 Gyártörténet

 Rólam

 Képgaléria

 Könyvajánló 

 Videók

 Adatvédelem

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 (c) Bogyay Norbert 2024.