|
|
|
|||
|
Simson S51/1B-H40 1990 A nyolcvanas évek végén egy vas megyei faluban élő fiatalember számára kevés kívánatosabb árucikk volt a motorkerékpárnál. 13-14 évesen csak bámultuk azokat a szerencséseket akik a kerékpárjukat Rometre, Jawára vagy haszált Simsonra cserélhették. Természetesen magam is ez utóbbira vágytam, de a nagy kereslet miatt a piaci áruk legtöbbször meghaladta a boltokban kért összeget -már ha volt eladó. Ez főleg az S50-S51 típusokra volt érvényes, de a régi star és schwalbe modellek is jól tartották az árukat. Általában az ismerősök új szerzeményei is a fenti típusok közül kerültek ki. A környékbeli járműboltokban nem nagyon lehetett új Simsonokat látni, azok szinte kivétel nélkül 'pult alatt' találtak gazdára. Ha akadt is a kirakatban segédmotor-kerékpár az általában babetta volt. Ebbe az állóvízbe robbant be 1990 augusztusában egy helyi srác a vadonatúj sötétzöld edurójával. Az addig látott gépekhez képest ez a motor szinte ufóként hatott: a mattfekete sárvédők, a halogén fényszóró, a gyári oldaltámasz és az egész gép makulátlan állapota a konkrét tettek irányába hajtott. A motorkerékpár gazdájától megtudtam, hogy azt a szombathelyi Ferrovill nagykereskedelmi egységénél vásárolták. Szeptemberben kezdtem meg Szombathelyen a középiskolát és már az első napokban érdeklődtem újdonsült osztálytársaimnál, hogy merre találom ezt a boltot. A vártnál jóval nagyobb segítséget kaptam, mivel hamarosan kiderült, hogy egyikük édesanyja ott dolgozik. Innét felgyorsultak az események: délután már osztálytársam lakásán voltam és tudtam beszélni az édesanyjával, aki - most már Magdi néni - megígérte: amint érkeznek hozzájuk Simsonok jelezni fogja. Hosszú idegtépő várakozás vette kezdetét, amit tovább súlyosbítottak azok a hírek melyek szerint a következő évtől jelentős áremelkedésre kell számítani az amúgy sem olcsó motorkerékpároknál. Október közepén hírt kaptam, miszerint megérkeztek végre a gépek, de kiderült, hogy azok SR50 típusúak, én pedig klasszikus Simsont szerettem volna. Az elhatározásomat csak megszilárdította a robogók ára, mely emlékeim szerint 27000 forint körüli összeg lett volna. Újból eljött a várakozás ideje és november elején már bánni kezdtem az elszalasztott lehetőséget. A hónap hatodik napján aztán megjött a várva-várt üzenet, mely szerint a raktáráruházba kék színű S51/1 típusú Simsonok érkeztek. Másnap a megbeszélt időpontban édesanyámmal a portán vártunk a bebocsátásra, majd Magdi néni hívott egy dolgozót, hogy vezessen be a motorokhoz és válasszak közülük. Már épp indultam volna, amikor a szaki teljes flegmával odavágta felénk: miért jönne be, mind egyforma! Ma már bánom, hogy nem voltam erőszakosabb, de akkor beletörődtem a dologba és izgatottan vártam a folytatást. Az izgalomra meg is volt minden ok, mert a nyitott vasajtóban hamarosan megjelent egy csillogó kismotor az általam legvágyottabb világoszöld színben. A kék motorokról szóló hír tehát kacsának bizonyult, furcsának is találtam hisz ekkor már évek óta nem láttunk új Simsont ebben a színben. Miközben végre kezembe vehettem a zöld csodát, édesanyám kifizette a vételárat amely 21500 forint volt, ami akkoriban négy havi keresetének felelt meg. Érdemes összevetni a mai értékarányokkal. A vásárlás időpontjának további érdekessége, hogy évtizedek óta ez volt az első olyan november hetedike ami már munkanap volt. A motort üzemanyag nélkül vettük át, így néhány km tolás következett, de ezt akkor cseppet sem bántam. Miután sikeresen hazamotoroztam és a gépet leállítottam észrevettem, hogy az elzárt benzincsap ellenére csepeg belőle a benzin. Hamarosan megszületett a diagnózis: a csapot levéve egy piros színű tömítőgyűrűt találtam, mely repedt volt, így valószínűsíthető, hogy a tartályok tömítettségét a gyárban külön nem ellenőrizték. Az otthon elérhető anyagokkal kellett javítani, így a vízvezetékeknél megszokott módon kóccal tekertük be a menetes részeket. A megszorítás pillanatában a csap menetiránynak háttal állt, és mivel a tömítőanyag miatt módosításra nem volt lehetőség azóta is így szolgál- problémamentesen. Sok szép pillanatot szerzett számomra ez a megbízható kismotor: iskolába járás, közös motorozások a barátokkal, balatoni kirándulás, stb. Amikor 1995-ben első nagymotorként egy 250-es ETZ került hozzám, a Simsont rövidebb távolságokra továbbra is használatban tartottam és később sem vetődött fel soha az eladás gondolata. Legyen emléke egy olyan kornak melyben az emberek valódi munkáért valódi értéket kaptak, mely évtizedek múltán is hűségesen szolgálja a gazdáját. |
|
|
||
|
|
||||
|
|
||||
|
(c) Bogyay Norbert 2019. |
|